Menetes racsnit vagy kazettás fogaskoszorút kell vegyek?

Az egyszerűség kedvéért ezt a két (menetes racsni - kazettás fogaskoszorú) rendszert különböztetjük meg az utóbbi évtizedekben, mert felépítésükben ezek között található alapvető különbség, de itt természetesen nincs vége a történetnek, és mindig van egy újabb kialakítási rendszer, amivel szembesülünk, és ami a korábbi termékekkel nem használható.

Történelmi áttekintés

Az első fix hajtásokat bő száz éve követték a szabadonfutós egysebességesek, melyek egy szerkezeti egységet alkottak a lánckerékkel. Később, a láncváltók megjelenésével a szabadonfutó továbbra is maradt a lánckeréksorral egybeépítve, de fokozatok számának emelkedésével a tengely csapágyazása kényszerűen egyre beljebb került. Bár a Wikipedia adatai szerint 1938-ban már létrejött a kazettás szabadonfutó szabványa, széleskörűen az 1970-es évek végén terjedt el, amikor a Shimano bevezette a Dura-Ace és 600-as sorozatú családjainál.

A kép bal oldalán látható a menetes racsnis megoldás, látható a lánckerekek "belsején" ülő forgó mechanika, ami a felette lévő kerékagy jobb oldalára tekerünk fel. A jobb oldalon egy kazettás agy, valamint alatta a vele kompatibilis kazettás lánckeréksor (fogaskoszorú). Értelem szerűen ezek a rendszerek egymással nem felcserélhetők.

A menetes (szabadonfutós) racsni tehát egy régi maradványa a kerékpáriparnak, egyszerűsége miatt olcsóbb kerékpárokon találjuk meg, több okból: 

  • Minőségi hajtárendszereknél nem használják, mivel a drágán megmunkált lánckerekek kopásával az egyébként jóval tartósabb kilincsművet is kényszerűen cserélni kellene,
  • A minőségibb kerékpárok esetében a keréktengely teherbírása felé nagyobb elvárásokat támasztunk, a racsnik esetén azonban a túlzottan aszimmetrikus terhelés semmiképp sem előnyös
  • A menetes racsnik esetén az agyra vágott menetet is sok esetben nem megfelelő precizitással vágják a gyárak, így ezek a racsnik hajlamos "imbolyogni" az agytesten

A kazettás rendszerű agyaknál a szabadonfutó egy külön cserélhető szerkezeti egység (ld: kazettatest), erre kerül fel a kazettás rendszerű lánckerék sor. A menetes racsniknál felsorolt valamenyni hátrányt orvosolja ez a rendszer, tehát:

  • Minőségi hajtárendszereknél a lánckerekek kopásával az egyébként jóval tartósabb kilincsművet nem kell kényszerűen cserélni,
  • A csapágyak sokkal közelebb tudnak kerülni a váz befogatáshoz, és jelentősen csökken a tengelyt hajlító erő
  • nincs imbolygás, mivel a kazettatest azonos tengelyen forog az agytesttel

A kazettás lánckerékcsoportok rögzítése évtizedekig egyészen jól átlátható szabvány volt, persze akadtak kivételek, de nagyjából ránézésre tudni lehetett, hogy az adott kazettatestre milyen lánckerekek (Shimano UG, vagy HG, Miche, Campagnolo) szerelhetőek fel.

Ez egy jól megszokott Shimano HG kazettatest kinézet (FONTOS, hogy itt csak a lánckerékkapcsolatot tárgyaljuk, az hogy melyik kazettatest melyik agyra tehető fel sokkal kevésbé szabványosított!)

A HG hegemónia vége

Ahogy írtuk is, a kerékpár alkatrészek fejlesztésében sincs pihenő, és a kazettatestek szabványai sem menekülhettek a mernökök fejlesztési kedvétől:

Az újabbnál újabb bringatrendek újabb hajtásrendszereket követeltek meg. A 2000-es évek elejét írjuk, és meg kell említeni a Shimano - kiskerekű, összehajtható bringákra tervezett - Capreo családját, ami bár nem futott be hosszú karriert, de már ott felmerült az igény a megnövelt áttételre, amit nem a hajtómű áttételének növelésével akartak elérni, hanem a hátsó lánckeréksor áttételének csökkentésével. Ott 9-es volt a legkisebb lánckerék, Ami azért volt forradalmi, mert a tradícionális HG kazettatestek átmérőjéből adódóan 11-es tud lenni a legkisebb kompatibilis kis lánckerék, itt viszont más rögzítéssel megoldották a kisebb lánckerekeket is, igaz, itt még kifejezetten erre a könnyű, városi használatra korlátozták az alkalmazhatóságot..

A nagy áttörés nem sokkal ezt követően Sram égisze alatt született meg, ahol az egytányéros hajtások, és a 29-es kerékméret életbenmaradását jósolták, ehhez pedig az áttételek újratervezésére volt szükség: Megszületett a HG kazettatest szabvány helyébe lépő XD kazettatest. A Sram Eagle szettek 10-51-es áttételt használtak, több mint 500%-os áttételt ígérve egytányéros rendszerekben. MTB és gravel bringákon ez lett a fő - és egységesnek tűnő - fejlesztési irány az utóbbi évtizedekben.

Ezt követte a Sramnál az XD-R szabvány, ami felépítését tekintve azonos az XD-vel, de az országútik elvárásainak megfelelően 1,85 mm-rel szélesebb, és pár grammal könnyebb, mint a montikon használt XD kazettatest.

A Shimano - ahogy ez lenni szokott - kis fáziskéséssel ugyan, de ugyanúgy kihozta saját megoldását MicroSpline néven. Ezt jelenleg a 12 sebességes Shimano MTB rendszereknél találjuk meg, országúton a Shimano megmarad a 11-es legkisebb lánckeréknél, és a szinte teljes HG kazettatest kompatibilitásnál (persze Road 11s kazettatestekkel)

Ahogy látható, a fenti kazettatestek és a hozzájuk kapcsolódó lánckeréksorok (fogaskoszorúk), nem kompatibilisek egymással, tehát, ha bizonytalan vagy abban, melyik is kell Neked, keress minket, segítünk!

 

Mennyire találtad hasznosnak?

4.8
(255 értékelés)
Az értékeléshez lépj be vagy regisztrálj!
magyar english
Belépés


Elfelejtett jelszó
Your browser doesn't support or you disabled stylesheets.