Shimano XTR 2019 – A jövő és múlt a jelenben

Pogácsaevős sajtótájékoztatók, és steril, üveg-króm termékbemutatók helyett sokkal jobban értékeljük, hogy ráülhetünk és testközelből próbálhatunk egy-egy mérföldkőnek számító alkatrészcsaláddal szerelt bringát. A 2019-es, nagyon várt alkatrészcsalád pár hete nálunk járt, mentünk vele.

Épp a tavaszi őrület előtt jártunk termékbemutatón a Shimano háza táján, és élőben ott tudtuk először megnézni az idei XTR prototípusával szerelt montiját.

Igazán szemet gyönyörködtető bringa volt, mindig gerjedtünk a ProtoType feliratokra :) de sajnos rögtön hallottunk mellé két belső infót innen-onnan, amitől már nem volt olyan jó kedvünk: a sokak által az egyik legletisztultabb, és leginkább erőt sugárzó XTR szériája – úgy, ahogy beleszerettünk - egyben hajtókarokkal, Scylence hátsóaggyal, egy darabig még nem lesz élvezhető élesben, piacra szabadított állapotban.

A bemutató bringa poros/saras volt kissé, de kézzel fogható, sőt, valószínűleg már használható is, így nem sokkal a bemutatót követően bejelentkeztem rá, hogy 1-2 hétvégére nálunk lehessen. Némi egyeztetést és papírok aláírását követően már úton voltam vele haza, ahol pár finom állítást követően menetkész volt a tesztbringa.

Jövő/múlt/jelen – ez a három egyszerre együtt?

Kissé túlzónak tűnhet a cím megfogalmazása, de higgyétek el, van okunk a patetikusságra. Nyilván a jövő, mert valahol mégiscsak a TopEnd alkatrészcsaládról van szó, amit az átlagember a szériák közti lefelé csordogálás eredményeképp csak évek múlva fog egy XT/SLX/Deore szett formájában élvezni.

Na jó, de hogy jön ide a múlt. Nos ez érdekesebb dolog: a bemutatást követő hetekben került nyilvánosságra, hogy a hajtókart előállító gyár leégett, és ezáltal a hajtás egyik főelemének idei piaci megjelenése kérdőjelessé válik. Az egyik pofon után jött a másik: A Scylence névre keresztelt halk, és teljesen új reteszelésű hátsó agynál is fejlesztési korrekciók miatt csúszik a piacra dobás.. Persze vitathatatlan, hogy a 12-es rendszer is újdonság, de a két kulcsfontosságú termékkör hiánya komoly érvágás a teljes szett iránt érdeklődők számára.

A hozzánk került prototípus viszont még a fenti problémák előtt érkezett a hazai forgalmazóhoz, és állt lábra, ebben a formában már nevezhetjük egyedi és egyben múzeumi darabnak

Hogy milyen érzés földi halandóként tekerni, nehezen leírható:

A tesztbringa minden elemében méltó az XTR szetthez, így egy eszméletlenül könnyű, és agilis 29-esen utazhatunk. Mindenen átmegy, mindenen – egész egyszerűen – átrepül a bringa. Fantasztikus élmény nem foglalkozni az első váltással, bal oldalt a villa lockoutja vezérelhető, jobb oldalon pedig a hátsó váltó kapcsolóján pihenhetnek az ujjaink. A dupla kioldás, és több fokozat felfelé váltása továbbra is opció, a karok viselkedésén is csiszoltak kicsit a mérnökök, a felfelé váltás a fékkar szervo-jához hasonlít, egy ponton átbillentve, már „beesik” a fokozatba, így a váltás érzés határozott, ugyanakkor könnyen érezhető is. A kioldás karját megszokni valamivel nehezebb volt, ennek mintha nagyobb lenne az ellenállása, ezért gyakran sikerült szándékom ellenére is kettőt kioldani egy helyett.

A váltásról ezen túl persze csak áradozni lehet: minden fokozat hezitálás nélkül, pillanatok alatt kapcsolódik, a váltó feszítőrugója még kikapcsolt módban is megakadályozza a lánc leesését a szélső fokozatokban is. Furcsa, de én már egyáltalán nem csodálkozom rajta, hogy a japánok bevállalják a nagy debütálást egy bowdenes prémium szettel, ahol a konkurencia a vezeték nélküli elektromos szettnél tart. Nem kicsi a presztízskülönbség, de van önbizalom, és a nép majd eldönti, hogy „megbocsát”-e a Shimanonak ezért a régimódi huzalos megoldásért, ami természetesen gyönyörűen működik, sosem merül le és nagyszerűen állja a sarat. :D

A féknél nem kísérleteztem a határok kóstolgatásával. Könnyű is vagyok, nem is mentem túl hosszú lejtőkön, és a gumik is nagyon újak voltak, szóval nem láttam értelmét kínozni a rendszert. A kérdés mindenképp az, amit a hosszú használat dönt el, hogy nagy terhelésnél mennyire stabil a fék. A  kb 100km-nyi gurulgatás abszolút eloszlatott minden kétséget bennem, simán nekivágnék vele bármilyen XCO vagy XCM versenynek!

Az áttétel: a rendszer lelke, és akárhogy küzdünk ellene, mégiscsak az 1x rendszer. Pár éve lehetetlennek tűnt, mára eléggé elterjedt, és a piac hozzáerősödött az egytányéros rendszerekhez. A kompromisszum minimális, kicsit többször áll keresztben a lánc, és bizonyos áttételek között eléggé mogorva az áttétel ugrás, de az 1x már csak ilyen.. Itt is megfigyelhető, 12 fokozatból nehéz könnyen kihozni 510%-os átfedést. Ez még a városi Alfine 11-nél is 25%-kal több, pedig ott nincs akkora szükség a finom áttétel-ugrásokra, mint egy versenyzésre célzott alkatrészcsaládnál.

A 10-51-es XTR-nél sem lehetett megcsinálni a fokozatszám-kiosztást jobban annál, ami, így a sor alsó lánckerekei párosával ugrálnak 18-ig, ami síkon a 12-es lánckerékről 10-esre leváltva 20%-os áttétel-váltást okoz, amihez bizony kell erő, hogy felvegyük az új fokozatban a megfelelő pedálfordulatot. De ez csak az alsó két lánckeréknél érezhető, valószínűleg a megfelelően kiválasztott első lánckerékkel ez csak lejtőn lesz használatban, ott pedig ez nem akkora gond, mint síkon.

Lehet egy mai csúcs szettben hibát keresni és valószínűleg találni is, de letagadni a technológiák fejlődését egyszerűen értelmetlen, mi sem vagyunk ennek a hívei. Élmény volt a tesztbringával megtett minden méter, és bátran kijelenthetjük, hogy aki megengedhet magának egy ilyen kaliberű bringát, nem fogja megbánni a vételt.
magyar english
Belépés


Elfelejtett jelszó
Your browser doesn't support or you disabled stylesheets.